24.rész

24.rész

*Nani szemszöge*

Az éjszakám csodálatos volt mert James volt végig benne. Csak róla álmodtam szépeket. Reggel felkeltem majd lementem reggelizni. Egyedül elkészítettem a kaját majd később jött le Barbi is.
Jó reggelt Barbi? - szia - mondta álmos fejjel majd leült és ivott 1 pohár tejet.
Na milyen volt a buli vagy ahol voltál az az izé?! - kérdezte tőlem
Óóóóóó képzeld nagyon jó! És nem csak az,hogy találkoztam a haverokkal hanem meg ismertem egy srácot! De nem akár milyen ő! Nagyon aranyos, kedves, szimpatikus és aahh elbűvölő. Mindent meg tudok vele beszélni és szinte mindenről is elbeszélgetünk ketten. Tudom biztos hülyének nézel amiért pár óra alatt ismertem meg és mindent elmondtam neki de szeretem! Bízok benne és ő is bennem! - mondtam Barbi-nak miközbe ő csak a tejet itta és figyelt kikerekedett szemekkel.
Oké engem nem érdekel,hogy kivel vagy és kivel nem vagy! Csak a lényeg,hogy ne bánd meg és szeressed meg ő is téged. Örülök neki,hogy te meg találtad az igazit. - motyogta nekem
És ma is elmentek? - kérdezte
Igen elvileg jön értem és elvisz valahova csak még azt nem beszéltük meg,hogy mit csinálunk majd. De az nem számít csak az,hogy kettesben vagyunk.
Olyan délután 2 órára már jött is értem James kocsival! Ültem volna be a kocsiba de láttam,hogy ugrált ki valami! Oda pillantottam és látom,hogy egy kutyus, aki nem más mint Jas kutyája és Fox a neve. Annyira aranyos ő is mint a gazdája!

James elvitt egy szép étterembe. Fox-ot az ott lévő egyik barátjának leadta mert őt nem vihettük be. Már le volt foglalva nekünk 2 hely leghátul ültünk, mindenkitől elzárva. 

Az étel csodálatos volt, az étterem szép, remek kiszolgálás és tökéletes pasi. Kell ennél több? NEM!

*Barbi szemszöge*

Az orvos mondta,hogy járjak vissza hozzá még naponta,hogy az állapotomat tudja nézni. Javul-e vagy sem. Ma is mentem apa elvitt mert nem akarta,hogy én vezessek pedig semmi bajom,csak emlékezet kiesés. A doki nem mondott semmit mivel még nem tud mert semmilyen emlékem nem tért vissza és ez így is maradhat legalább több hétig vagy akár hónapokig nagyon rossz esetben évekig! Nani elment azzal a James-el valahova ő dolga,ő tudja mit csinál és kivel. Én sajnos (mert nem örültem neki) elmentem Harry-ékhez a házba a mai napra. Számomra idegenek és én amúgy sem szeretek idegenek közé csak úgy bemenni. De ők nem voltak azok vagyis félig nem mert csak én nem emlékszem rájuk ők viszont igen. Apa elvitt oda is és egyedül hagyott velük. Jó gondoltam magamban csak hamar vége lesz a napnak! Niall fogadott az ajtóban meg ölelt és kedves volt velem. Bent Zayn és Louis majd Liam is. És a nappaliba érve Harry ült a telóját bújva csöndben. Közelebb léptem felállt és percekig álltunk egymás előtt meg ölelt és vissza ült. Tudom biztos rossz az neki,hogy nem emlékszek én semmire se róla és a csapatról sem. A nap úgy indult,hogy már 3 óra múlt leültünk tv-t nézni mind. Én Niall és Liam között ültem de pont rá láttam Harry-re és fél szemmel láttam,hogy csak engem néz. Biztos nagyon szeret de nekem ez nem menne hisz nem ismerem, teljesen elfelejtettem őt, nem siettetek semmit. A nap hamar eltelt (hála istennek!) más későre járt és azt mondták,hogy nyugodtan itt aludhatok. Na ezt nem akartam! Ezt,hogy itt aludni de a nap olyan hamar eltelt,hogy késő és sötét lett volna hazamenni gyalog, apa és anya tuti alszik, Austin bulizik valahol a fiúkat meg nem akartam ezzel terhelni,hogy vigyenek el. Nagy szerencsémre volt vendég szoba bár azt sem tudtam mi hol van a házban azt is teljesen elfelejtettem. Louis meg mutatta hol van a szoba benne fürdő és törülköző meg a többi ruhadarab. Meg is fürödtem egy baj volt nem volt pizsamám! Louis hozott nekem az ő ruhái közül egy nagy pólót ami fel tudtam venni. Jó,hogy olyan hosszú volt,hogy leért a combomig így takarta a fontos részeket. Még lementem a konyhába mert ott maradt a telefonom és mikor kiléptem volna az ajtón meg láttam hirtelen Harry-t aki anyaszült meztelen volt! Enyhén szólva kicsit megijedtem és csak álltam előtte bámultam az egész testét... 

Óóóóó - csak ennyit tudtam ki nyögni a számon meg meresztettem a nagy szemeimet rá.

Ne aggódj már láttad...nem is egyszer!  - mosolyogva mondta

Ennek örülök! - nagy nehezen lementem mellette de nem tudtam ne rá nézni ő meg csak pimaszul mosolygott rám. Nem takarta el csak állt derékra tett kezekkel. 

Amikor mondta,hogy láttam már neki nem is egyszer akkor én is el mosolyodtam magamban. Meg láttam totál meztelenül és hallottam sokaktól,hogy nincs neki kicsi mérete ez most láttam nem is először...végülis örömmel hallom. A telómat elvetem és mentem is fel aludni.

23.rész

23.rész

*Barbi szemszöge*

Elvileg nekem balesetem volt miszerint nagyot estem mert 1 kocsi elütött és akkor vágtam be a fejem aminek következtében emlékezet kiesést szenvedtem. Nani azt mondta,hogy 1 hétig feküdtem kómában tele minden gyógyszerekkel és csövekkel kötve. Az utolsó napok nehezek voltak mert elvileg rosszabbodott a tüdőm és légzőkészülékre is kötöttek a szerencsém meg az volt,hogy 1 hét után felkeltem. Így meg javult a légzésem és minden fontos szervem helyre állt, a karcolásaim is be gyógyultak de még az orvosomhoz vissza kell járni,hogy meg figyeljen javulok-e! Amiket elmondott,hogy mi is történt velem nem hittem először el gondoltam magamban ez velem nem történhetett meg mégis. Azt is mondja,hogy van most jelen pillanatban egy barátom akivel mér majdnem több mint 3 hónapja járok. Nagyon sok(k) ez nekem,hogy 1 hétig nem voltam a "világban" most meg rám zúdítanak mindent. Meg nem is akárki a pasim hanem Harry Styles az One Direction-ből. Az orvos azt mondta,hogy nem emlékszek ami 1 éven belül történt vele. Vagyis semmilyen dologra, személyre sem. Tehát fogalmam sincs,hogy ki az a Harry és a One Direction.

*Harry szemszöge*

Barbi-t ki engedték a kórházból végre de ez,hogy nem emlékszik ránk borzasztó. Úgy oda mentem volna hozzá meg öleltem volna, csókoltam volna, azt hittem az estét együtt töltjük ketten de nem! Nem mert nem emlékszik semmire. Nem,hogy rám de a többi fiúra sem se Liam, Zayn, Lou vagy akár Niall. Mondta,hogy szeretne otthon aludni és lakni így hát Nani segítségével össze pakoltak és haza vittek minden cuccát. Ez talán rosszabb volt mikor kórházban feküdt. Ott legalább tudtam,hogy biztonságban van és ott fekszik nyugodtan de most,hogy vissza költözik Austin-hoz nem baj csak még jobban abban a tudatban vagyok,hogy nem kapom vissza őt. Féltem őt és félek,hogy másba talán beleszeret vagy a régebbi szerelmébe mivel pontosan 1 éve volt neki egy szerelme amit Nani mondott nekem. Vele járt akkoriban, elvolt vele és félek,hogy összejön vele mert rá emlékszik rám meg nem! Az a szerelme Magyarországon él de félek,hogy esetleg a szíve vissza húzza majd őt oda ha meg visszamegy akkor őt keresi majd. Hallottam pakolásuk közbe,hogy Nani-val beszéltek és arra emlékszik,hogy autóversenyző ő és az apja, anyja modell és stylist. Valami Logan-t is említett aki az autós barátja. Ez szép és jó,hogy erre emlékszik hisz ezek kiskora óta benne vannak de én nem. Én csak pár hónapja vagyok benne az agyában. Nagyon utáltam a helyzetet,hogy csak ennyi ideje ismer és nem több éve!

Én inkább elmentem a stúdióba hamár Barbi úgy sem lehet velem nem volt mit csinálnom ezért ott gitároztam. Még énekelgettem kicsit,hogy jobban legyek bár ez az érzés nem múlt el. Nem is fog és nem is fog csak,hogy ha Barbi vissza szerzi az emlékezetét akkor...


*Nani szemszöge*  

A pakolás után Barbi-val elvittük haza a cuccokat segítettem még ott mindent a helyére tenni ő otthon maradt Austin-nal és Alex-al én meg elmentem kicsit kikapcsolódni. Barbi mondta,hogy nyugodtan menjek majd mentem is pár haverhoz beszélgetni. Londonba is volt pár angol barátunk és azokhoz mentem. A legbolondabb volt ott Ali 1 angol lány. Már régóta ismerjük Barbi-val mert mikor ott laktunk Londonban több évig akkor vele jártunk egy szakkörre a művészeti suliban. Van neki egy bátyja aki nem néz ki rosszul! Mindig is néztem őt,hogy milyen sármos, szépfiú. Ali azt mondta,hogy szeret nagyon zenélni, énekelni amit én is. Sokat kérdezgettem róla és kiderült,hogy sok mindenben hasonlítunk is! Most egy kis szórakozó helyen voltunk ahová ő is eljött. Bejött és én csak néztem rá bámultam őt nagy boci szemekkel. Olyan magas,hogy csak fel lehetett rá nézni majd bemutatkoztam.
Helló Nanetta Steven vagyok örvendek. - mutatkoztam be
Helló én James Maslow!  - nyújtotta a kezét és meg is puszilt.
Ahh ez a pasi valami eszméletlen, annyira helyes, tökéletes, szexi...szinte minden meg van benne amit szeretek egy férfiban.

Nagyon bele szerettem most még jobban mert láttam ilyen közelről őt. Nem is ittam semmi alkoholt mert szinte az egész napot végig beszéltem csak vele. Mindent meg tudtam róla,hogy mik a kedvencei, a családja, a barátai, van 1 kis kutyája is és én is szintén kutya imádó vagyok. Ő ivott pár pohár sört de nem sokat. Este 10 óra után már indultunk haza. Elköszöntem Ali-tól össze vissza ölelgetett mivel nem keveset ivott ő és ment haza a barátaival. Én maradtam még kinn James-el majd mondta,hogy haza kísérhet-e?! Mondom persze miért nem nem baj az!
A haza felé való úton is végig beszélgettünk nem volt olyan perc,hogy ne beszélt volna valamelyikünk.
Nagyon jó ember és nem is tudom,hogy pár óra alatt ilyen hamar és ennyire meg ismertem valakit. Éjfélre haza is értünk majd a ház előtt meg álltunk még. Előttem állt közelebb lépett átölelte a derekamat az arcomból az oda lógó hajtincset elsimította, mélyen bele nézett a szemembe és meg csókolt. Azt sem tudtam akkor,hogy hol vagyok. Olyan mintha a fellegekben lettem volna,csak szárnyaltam és élveztem minden pillanatot. Sosem voltam és nem is vagyok ilyen,hogy pár óra ismertség után csókolózok de ez most kivételes alkalom volt. A csók végén mélyen a szemebe nézett oda adott egy cetlit amin a telefonszáma volt meg puszilt majd haza ment. Én csak álltam neki dőlve az ajtónak pár percig majd bementem csöndben aludni. Ezek után szép álmaim lesznek...

22.rész

22.rész

*Nani szemszöge*

Ez meg ki??? - kérdezi Barbi nagy szemekkel rám nézve
Én csak a dokira néztem és bólintott,hogy mondjam neki meg az igazat! Nagyon rossz volt,hogy nem tudta ki Harry és nem is emlékezett rá!

Barbi ő itt.....a.....szóval a barátod! Igen nézhetsz nagy szemekkel mert úgy a barátod,hogy magyarul a pasid! Vele jársz már majdnem 3 hónapja! - nehezen elmondtam neki mi a helyzet.
Barbi csak nézett nézett......nem tudott köpni nyelni sem csak bambult!
Pár perc után az orvos meg kért minket,hogy Harry-vel menjünk ki mert még alaposan át vizsgálta őt ami eltarthat sokáig is!
Mikor ki értünk csak annyit láttam,hogy Harry elkezd csapkodni a táskáját eldobta a székre majd a székbe rúgott egy nagyot de úgy,hogy fel dőlt. Kiabálni kezdett a fejét fogta, sírt, mérgeskedett, káromkodott.
HARRY!!! Légyszíves nyugodj meg kérlek! - szóltam rá hiszen mégis 1 kórházba vagyunk ahol nem nézük jó szemmel,hogy itt őrjöng, csapkod, zajong.
DE NANI MIÉRT? MIÉRT ÉS HOGYAN? Hiszen itt fekszik még benn érted! Itt a kórházban semmi baja elvileg ébren van él erre nem emlékszik rám! HÁT,HOGY VAN EZ?! Nem bírom én ezt nem bírom már...1 hétig vártam arra,hogy felébredjen most megtette de nem tudja ki vagyok. - csak ordítozott ami kijött a torkán.
Harry...óó gyere ide! - majd meg öleltem és vigasztaltam,hogy nyugodjon meg valamennyire! De változtatott rajta mert ugyan olyan ideges maradt csak nem kiabált és csapkodott.
A mai nap miután lenyugtattam Harry-t haza indultunk mert Barbi-nak hoztunk tiszta ruhákat és kis ételt, abból nem akartunk sokat mivel 1 hétig infúzión kapott gyógyszert és most nem ehet annyit hanem koplalnia kell majd. Én vezettem hazáig és vissza nem akartam Harry-re hagyni mert a végén mi is balesetet szenvedünk! Otthon vagyis az 1D házba mentünk mert ott lakott Barbi sok ruhája inkább ott volt mint nálunk. Tele pakoltuk egy kis táskát amit csak én pakoltam Harry csak segített nézni mert csak Barbi-n agyalt akkor. Apát és anyát felhívta,hogy jöjjenek el mert Barbi felébredt minden rendben, elmeséltem azt,hogy nem emlékszik ami 1 éven belül történt semmire.

*Adam(apa) szemszöge*

Mikor Nani felhívott,hogy Barbi felébredt nagyon örültem a hírnek bár mikor mondta,hogy nem emlékszik az 1 éven belül történt dolgokra az nagyon rossz volt mert ez azt jelenti,hogy az 1D-re és Harry-re sem emlékszik semmilyen formában! Ennek a dolognak nem örültem hisz nagyon büszke voltam rá amit elért Barbi és azt,hogy Harry-vel összejött. Az azt hittem,hogy Harry nem lesz jó barát meg,hogy csalni fogja nem bánik vele jól és féltettem őt. De amikor ide kiutaztak Harry-én akkor láttam Barbi-n azt,hogy valóban szereti mert abban a napokban mikor meg tudta,hogy Harry-ék haza jönnek akkor egész nap csak ült a szobájában nem szólt semmit, sírt, nem evett ivott semmit. Majd mikor mondtam neki,hogy kijöhet hozzájuk láttam rajta az örömet és,hogy valóban szereti őt meg Harry is viszonozza ezt. Meg értetettem,hogy ők ketten egymásnak lettek teremtve és ez igaz mert nagyon szeretik egymást. Ez ami most történt nem jó dolog hisz tudom.hogy Harry mennyire szereti Barbi-t és tudom,hogy nehéz lesz neki a következő hetek,hónapok,hogy Barbi nem emlékszik rá. Ismerem az ilyen korú fiúkat hisz én is voltam kamasz tudom milyen az ha valaki szerelmes egy lányba de Harry igazán más! Meg ismertem én is Harry-t ebben a hétben még jobban és még jobban bírom őt. Látom,hogy mennyire szereti Barbi-t és már "vén" fejemmel el gondolkoztam azon milyen jó lenne vejemnek ő meg az unokáim apjának. Jó korai ez még de elképzelhető akár ez is. Nagyon aggódtam Barbi miatt és velem együtt Nani, Austin, Alex és az 1D-s fiúk is. Minden nap mentem hozzájuk és együtt látogattuk. Én néha észre vettem,hogy Harry esténként úgy jött haza,hogy sírt...nem is kicsit. Sírt mert félt Barbi miatt félt,hogy, mi lesz vele attól,hogy fel kel-e vagy sem! Ha igen nem-e marad nagyobb nyoma ennek az egésznek. Nem tudott koncentrálni az éneklésre ami nem volt jó dolog mivel a stúdióban többször rászóltak,hogy figyeljen aztán elmondta mindenkinek,hogy miért ilyen és adtak neki pici szünetet,hogy pihenjen, szedje össze magát mert különben nagyon meg szenvedi ezt. Sokan akik szeretik Barbi-t csak vártuk a pillanatot,hogy mikor kel fel. Nehéz időszak lesz ez mindenki életében,hogy Barbi emlékeit vissza tudjuk hozni minél hamarabb. Harry-nek azt hiszem még rosszabb lesz ez nem örülhet mint mi,hogy életben van hanem ismét reménykedhet benne,hogy valaha emlékezni fog-e rá?! Sok minden kavargott most Harry fejében!

*Nani szemszöge*

A cuccokat összepakoltuk és mentünk vissza a kórházba Barbi-ért velünk jött apa, anya és Austin is. Benn nem mindannyiunk mentünk be hozzá hanem egyesével mentünk vagyis mindenki kivéve én mert addig amíg beszélt mindenkivel Barbi addig pakoltam össze a holmikat. Harry nem jött be ő csak kinn ült majd unalmában sétált, telefonozott és magába volt roskadva. Az orvos is mondta,hogy legalább pár napig ne zaklassuk őt többen és hagyjunk időt,hogy megszokja ezt a helyzetet. Nem szabad letámadnunk sem veszekedni, hangoskodni vele. Az 1D-s fiúknak is személyesen meg mondtuk,hogy ne támadjanak neki mind a négyen mert tuti,hogy őket sem ismeri és ez rossz hatás lehet számára. Minden cuccát összepakoltuk majd el vitték őt ahol ki szedik belőle a sok infúziót. Át öltözött és mentünk a kocsihoz. A szüleinket meg ölelte és alap,hogy őket meg ismerte de Harry mellett csak simán elsétált amit rajta,hogy rosszul esik neki. A kocsiban is mellém ült előre Harry meg hátra került,anya és apa külön kocsival jöttek. Barbi némán ült a kocsiban párszor beszélt de csak hozzám. Harry-t úgy kezelte mint egy idegent ami szokatlan volt számomra is. Haza érkezve Barbi belépett a házba és csak nézte mintha életébe nem látta volna. Zayn és Niall ölelte meg először de nem tudta kik ők. Majd Louis és Liam is oda jöttek és Barbi meg ölelte őket de fogalma sem volt,hogy kik ők és mit keresnek itt. Semmire sem emlékezett ami eddig történt vele és az 1D-vel közösen. Se Harry-re és a randikra, sem Liam-el együtt való jó beszélgetésekre, sem Louis-al való ökörködésekre, sem Niall-lel való játékokra,hogy ki bír enni többet, sem Zayn-nel való öltözködésekre mikor egymásnak segítettek ruhákat venni. Csak az volt az utolsó emléke,hogy autó versenyző.....

21.rész

21.rész

*Harry szemszöge*

Tegnap már nem volt időm bemenni Barbi-hoz mert egész nap ment a próba, az éneklés, a fotózás. Már nagyon rossz volt úgy menni a próbákra,hogy a tudatomban volt hol van Barbi! Az éneklésnél is csak álltam bambultam magam elé...

Ideges voltam és egyben féltem mi lesz vele. Mikor fog fel ébredni már!  Mindenki láttam rajtam,hogy nem vagyok formában...ott vagyok testileg a helyszínen de agyilag nem voltam! A sminkesnél is csak beültem a székbe és legszívesebben sírtam volna. A fiúk is nyugtattak,hogy semmi baj nem lesz hamar felépül mert erős,fiatal lány. Az egy dolog,hogy fiatal de féltem sokat hallottam,hogy ez nem könnyű feladat aki eszméletlen és miért pont vele történt mind ez?!

*Liam szemszöge*

Tudom,hogy a bandában és bandán kívül, a rajongók is úgy hívnak "Daddy Direction". Nos ennek van oka hisz én 'vigyázok rájuk' ha pl elmennek szórakozni, inni esetleg. De oda nem mindig szoktam menni ha megyek akkor én nem iszok az egy vesém miatt! Barbi is úgy hívott,hogy apa. Tulajdonképpen a második apja voltam...mindent meg beszéltünk együtt és nem úgy tekintettem rá mint Harry,hogy barátnő hanem jó barát haverként. Szerettem vele beszélni és szórakozni. Imádom mint barátot és jó fej lány ahogy a húga is Nani. Nagyon bolondok, őrültek, lazák, viccesek mindenben benne vannak és ezt bírom bennük. A banda és ők nagyon jól összeszoktak, meg ismerkedtek már mindent tudunk róluk. Nekünk már ők a kishúgaink és imádjuk őket. Végre annak is örülök,hogy Harry is talált magának egy jó lányt akivel szeretik egymást és nem minden héten a bulikba szedi össze a többit. Vele is eljár bulizni de így sokkal másabb mivel csak ők ketten vannak egymásnak, szeretik egymást ami a lényeg. Sokat beszélgettem Barbi-val mikor Harry nem volt ott és jól meg ismertem őt. Nagyon is illik Harry-hez ugyan olyan mint ő csak lányba! Összeillenek és jól mutatnak. Harry-t is nagyon jól ismerem és érzem rajta,hogy nagyon fél mi lesz vele...de inkább ne is gondoljunk rosszra.

1 hét elteltével

*Nani szemszöge*

Ahogy eddig is ma is bementem Barbi-hoz. Harry-vel minden nap jártunk be hozzá jó néha ő nem mert a próbák lefárasztották és nem volt ideje meg ereje sem akkor én mentem be egyedül. Már eltelt 1 hét és Barbi nem kelt fel. Az orvos szerint ez nem jó,hogy 1 hét alatt nem mutatott javulást és nem tudni mi lesz ha még több nap el fog telni. Azt mondták.hogy a szív verése nem csökkent de infúziót még kap és sok sok gyógyszert meg sajnos a légző készülékre is rá van rakva. Ma Harry is hamar bejött volt egy kis szabad ideje. Ő rajta nem láttam semmit csak,hogy le hajtott fejjel jön be a szobába és nem gondolva semmire leült Barbi mellé fogni a kezét. Ezt az érzést,hogy az egyik rokonod fekszik eszméletlenül senkinek se kívánom még a legrosszabb szívű ellenségemnek sem! Már láttam azt Harry-n, hogy érzi azt,hogy talán fel sem ébred vagy ha igen nem lesz a régi testileg...szinte minden lejátszódott a fejében. Ez alatt a hét alatt nem csak otthon aludtam hanem az 1D házba is,hogy ott legyek fiúk mellett. Semmi sem volt olyan mint régen mikor Barbi eszméleténél volt. Az volt a baj,hogy Harry nem volt olyan ez alatt az idő alatt míg Barbi benn volt a kórházba nem tudott semmire figyelni, éneklés is nehezen ment neki minden és ez nem volt valami jó. Már a menedzser is szólt,hogy jobban koncentráljon próbált de nehezen ment neki. Amíg Barbi benn volt addig anya és apa is itt lakott Austin-nál és ők is látogatták ahogy Austin anyukája és Alex is. Apa se szólt semmit ez alatt az idő alatt. Csodálkoztam is,hogy képes és itt marad ott hagyva a munkahelyét. A szerencse,hogy főnök és a beosztottjait meg majd rendre utasítja...végülis alap,hogy itt van hisz lánya.
A mai nap mint mondtam Harry-vel nyugisan ültünk az ágy mellett ő elment wc-re én addig ott maradtam. Látom és hallom,hogy elkezd valaki/valami mocorogni és oda pillantottam láttam,hogy Barbi az és ébredezik! Azonnal fel álltam és oda léptem és valóban felébredt. Rögtön hívtam az orvost be is jött vagy 3 doki a csövet a szájából óvatosan kihúzták meg nézték a pupilláit, a szív verését, légzését és minden a legnagyobb rendben működött neki. Nagyon örültem neki és lassan meg öleltem még picit kómás volt de ez normális hiszen 1 héten át csak "aludt". Az orvos mondta,hogy ne nagyon erőltessem meg őt,hogy beszélek hozzá mert még magához kell 100%-osan térnie.
Harry is visszajött a mosdóból és látta,hogy nagy nyüzsgés van Barbi körül oda rohant ő is és mondtam neki meg látta saját szemével,hogy Barbi fel ébredt. Oda ment hozzá meg akarta ölelni de Barbi el tolta magától!
Egymásra néztünk Harry-vel,higy miért lehet ez?! Majd a dokira és kérdezte,hogy mióta ismeri Harry-t? Harry mondja már több mint 2 hónapja!
DE miért??? - kérdezte Harry nagy aggodalommal
Óóóó ez akkor azt jelenti,hogy emlékezet kiesést szenvedett és akit most kb 1 éven belül ismert meg arra ne emlékszik semmilyen formában! Harry csöndbe állt és szemén láttam,hogy meg könnyezett....

20.rész

20.rész

*Harry szemszöge*

Barbi mellett ültem és fogtam a kezét hátha az érzéstől felébred de nem így volt. Ülhettem volna ott napokig de a doktor mondta,hogy a baleset nem volt nagy mert épp,hogy csak zúzódott pár testrésze de olyan szerencsétlenül esett,hogy a fejét beütötte és ennek köszönhetően sajnos eszméletlen lett és kómában is van. Borzasztó így látni őt,hogy a keze tele van csövekkel és csak csipognak ott mellette, a másik méri a szívverését, a harmadikon infúziót nyomnak belé! A látvány már a kórháznak utálatos nem ez,hogy ő fekszik benn tele mindenféle gyógyszerekkel tele nyomva.

  Nani-val ott ülve csak néztünk ki az ablakon és Barbi-ra,hogy mikor fog végre felkelni de semmi jelét nem mutatta. Úgy döntöttünk haza megyünk végre! Este 11-re haza is értünk Nani-t haza vittem én is haza mentem és meg próbáltam kisebb nagyobb sikerrel elaludni.

*Nani szemszöge*

Harry ma hazavitt és másnap végre Austin is hazajött Alex-tól mert nála aludt már 4 napon keresztül! Láttam rajta,hogy nagy kedvel és életerővel jött be ugrálva meg énekelve,én csak ültem felhúzott térdekkel...
Héé Nani mi a baj? - kérdezte Austin de már nyugodott ő is le mert látta baj van.
Austin kérlek ülj le és elmondon! - kezdtem el sírni
Nani mi van? Meg ijesztesz! Mondjad már! - aggódott már
Az van,hogy már 2 napja,hogy Barbi-val elmentünk ketten mi bulizni...és és..haza fele jöttünk balesetet szenvedtünk vagyis csak ő! Vagyis jött jött egy kocsi elütötte és fel dobta egy bokorra érkezett. Semmi baja testileg nem lett semmi törés csak pár zúzódás és horzsolás de van 1 nagy baj!
Miiii Nani mi?! Mond! - emelte fel hangját
Az,hogy eszméletét vesztette és kórházban fekszik már azóta! Nem tért magához és a doktor mondta,hogy ha valaki ilyen balesetet szenved nincs sok esély semmire.
Austin csak csöndbe ült, nézett rám nagy szemekkel láttam rajta,hogy meg is könnyezett megölelt...majd kérdezte.
Akkor azonnal menjünk be hozzá! És miért nem hívtatok fel,hogy mi van?
Mert tudtuk,hogy ma jössz és nem akartunk ezzel zaklatni és idegesíteni addig kórházba jó helyen volt! Ez miatt ne idegeskedj itt vagy és igen bemegyünk hozzá.
Indítottam is a kocsiját és mentünk ketten Barbi-hoz.
Nem engedtek be mert vizsgálták addig kinn vártunk. 15 perc után kijött az orvos és nem volt biztató a feje! Jöttek ismét látogatni? - kérdezte
Igen jöttünk de most az unokatesónk is mert most tudta meg a bajt! - mondtam a dokinak
Óóó értem Barbi biztos örülhet,hogy ilyen barátai, rokonai vannak akik a bajban is itt vannak vele tudta nélkül. De van egy hírem! Az,hogy rosszabbodott az állapota! Na jöjjenek és megmutatom. - mondta a soki majd mentünk utána, csak azt nem értettem miért magáz ha fiatalok vagyunk....de az már nem is rdekelt csak Barbi!
Na az a baj amint látják,hogy légző készülékre van kötve! Ez azért van mert a 2 nap után vagyis már 3 eszméletlen és nem veszi úgy a levegőt ezért,hogy ne legyen rosszabb légzőkészülékre kötöttük. Még magától veszi a levegőt persze de nem úgy mint egy normális szervezet hanem gyengébben és ha nem tesszük rá akkor meg halhat lehet....
Austin-nak csak néztük,hogy már nem csak a kezéből lógnak az infúziók hanem a torkából is a cső. A doktor kiment mi meg ott ültünk mellette. Austin csöndbe volt fogta a kezét és ráhajtotta a fejét az oldalára. Fel kell hívni apát és anyát,hogy mi történt! - mondtam Austin-nak kimentem a folyosóra és hívtam is.
Igen Nani miért hívsz? Furcsa mert nem szoktatok csak ha baj van! - nevetett a telefonba
Apa! Az van,hogy 2 napja bulizni voltunk Barbi-val és balesetet szenvedtünk!
MII!!! És,hogy vagytok vagy te és ő mi mi mi?! - csak dadogott
Én jól vagyok amint hallod a hangomon de Barbi...... - mi van vele? - kérdezte
A kórházban van azóta eszméletlenül fekszik infúziókkal és ma sajnos betettek neki légzőkészüléket mert nem jó a légzése!
Úramisten!!! Akkor anyáddal együtt felszállunk a következő gépre és oda megyünk! Jó!!!
Oké apu köszi. - letettem a mobilt vettem egy nagy levegőt mert féltem,hogy apa engem fog okolni a baleset miatt vagy ideges lest nem tudni nála sajnos! Nagyon hamar felkapja a vizet!
Vissza mentem a kórterembe és látom,hogy csörög a telóm! Harry volt az,hogy Barbi-nál vagyok-e! Mondtam,hogy igen de azt,hogy lélegeztetik nem, nem akartam,hogy még jobban szarul legyen így se tud odafigyelni a munkáira hát még úgy. Ausin-nal ültünk ott több mint 2 órát és ment dolgára mert ma az új albumára forgatnak és készítenek új dalokat! Haza vittem őt felöltözött és ment is el Alex-al. Nem volt túl nagy kedve csak Barbi járt az eszébe és Alex-nek is elmondta aki szintén le volt hangolva. Vissza mentem volna a kórházba de ez a 2 óra elég volt minden nap fogom látogatni Barbi-t de ez túlságosan durva nekem látni,hogy lassan már nem él hanem csak gépek vannak ő meg már semmi élet jelet nem ad.

Este 10 fele meg is jöttek a szüleim ki mentem értük a reptérre és rögtön a kórházba vittem őket. Apa nem idegeskedett azon,hogy 2 nap után mondtam el a történteket nem érdekelte,hogy ott voltam azt elmondtam neki,hogy hogy történt de nem volt feszült,hogy miattam lett volna a bulizástól se mert tudta,hogy szeretünk csak annyit mondott,hogy véletlen baleset ami meg történhet SAJNOS bármikor és pont akkor Barbi-val volt a baj! Csöndbe ültünk utána...a kórházba fel mentünk szépen és hajnalig ott ültek a szüleim. Én már a fenekemet úgy elültem,hogy le mentem valami üdítőt és kis kaját venni a büfébe addig.
Hajnal 2 fele már nagyon ki voltam és úgy jöttek oda felébreszteni a folyosón aludtam a széken elterülve....