18.rész

18.rész

*Barbi szemszöge*

Annyit éreztem,hogy nagy valami csattant rajtam és repülök az egyik bokor felé ami a közelbe volt. Amit láttam a nagy fény az egy kocsi lámpája volt és a hatalmas csattanás az én! Pár perc alatt kimentünk az útra előtte senki nem járt arra gondoltuk akkor sem jön semmi. De ez nem volt igaz mert arra jött egy hatalmas telep járó ami elütött minket. Nani-nak nem esett nagyobb baja mert ő el tudott ugrani de engem elcsapott és repültem jó messze.

*Nani szemszöge*

Annyit láttam,hogy száguld felénk egy kocsi és aztán Barbi repül! Nekem sikerült elugornom de Barbi-t pont telibe kapta. Oda rohantam hozzá de nem volt eszméleténél...semmi élet jelet nem adott csak feküdt ott. Letérdelem és azonnal hívta a mentőket akik 2 percen belül ott teremtek! Térdemre tettem a fejét majd próbáltam újra éleszteni de nem bírtam. A mentők kiérkezve rögtön a hordágyra tették és meg kezdték az újraélesztést kevés sikerrel...

Sírtam rettentően sírtam,hogy nem ad semmi élet jelet csak fekszik mint egy darab fa lóg minden testrésze. Azok után mindent meg bántam,hogy Barbi akarta velem elfeledtetni a Louis-os történetet ő hozz el bulizni és nagy bűntudatom volt,hogy ez történt! Nem kellett volna ennek meg történni és nem vele! Akkor úgy voltam,hogy miért nem velem történt...imádtam őt hisz a nővérem és mindent együtt csinálunk most meg bele gondoltam,hogy mi lesz ha nem kel fel többé. Az orvosok nyugtattak,hogy minden rendben lesz de nem tudtam hinni nekik. Betették a mentőbe és gyorsan a kórházba szállították én is mentem vele és végig ültem mellette fogva a kezét. Átöltöztették a kórházi ruhába, tele nyomkodták tűkkel, gyógyszerekkel és vitték be a műtőbe megvizsgálni. Engem oda nem engedtek így hát türelmesen amennyire tudtam kinn várakoztam. Sírtam eszeveszettül folyt a könnyem erőt vettem magamon és felhívtam Harry-t.
Igen helló Nani mi a helyzet jó a csajos buli? - kérdezte nagy örömmel
Alig bírtam meg szólalni csak dadogtam, sírtam majd mondtam: Nem Harry nem bulizunk...balesetet szenvedtünk és Barbi...szóval Barbi-t elütötte a kocsi és benn vagyunk a kórházba!
MI??? És és hol vagytok? - gyorsan kérdezett össze vissza mindent
A St. John kórházba vagyunk...gyere azonnal ha tudsz kérlek! - sírtam neki a telefonba
Oké azonnal ott vagyok sietek! - Majd Harry lecsapta a telefont és vártam,hogy minél hamarabb ideérjen. Addig elmentem az üdítős automatához vettem vizet és leültem meg nyugodni!
Nem kellett 10 perc ott is voltak a fiúk.
Harry rohant felém...Mi történt Nani? Mond el! És Barbi hol van?
Várj ülj le és mondom. Körém ültek mind majd elmondtam nekik az egész történet!
Voltunk bulizni és buli után az útra tértünk véletlen majd Barbi-t elcsapta egy autó berepült a bokorba, eszméletlenül feküdt és amióta behozták nem tért magához. Elvitték kivizsgálni de azóta nem jött senki se megmondani mi van vele!
Harry-t ölelve sírtam tovább és láttam,hogy ő is bekönnyezett! A többiek is a szokásosnál csöndbe ültek Niall maga elé nézett ahogy Zayn is. Liam fogta a fejét hisz Barbi-ra úgy tekintett mint a húgára, Louis is csöndbe ült és meg sem szólalt. Majd vagy negyed óra múlva kijött a doktor és felénk tartott.
Önök Barbara Steven hozzátartózói? - kérdezte
Igen mi vagyunk! - egyszerre mondtuk és Harry-vel odaléptünk a doktorhoz.
Jó napot én Dr. Colton  vagyok és én vizsgáltam Barbi-t meg!
És mi van vele!! - Harry kérdezősködött
Annak ellenére,hogy nagyot esett nem tört el semmi csak a keze, lába zúzódott ami pár napon belül gyógyul. És még pár horzsolásokat szerzett meg apró sebeket az is hamar begyógyul hisz fiatal szervezet! De a nagyobb probléma az,hogy amióta behozták nem tért magához. A belső szervei nem sérültek a tüdeje ép ahogy a többi szerve...csak a baj,hogy légző készüléken tartjuk. Most átvittük egy kórterembe ahol egyedül fekszik és gépekre van kötve. Be lehet menni hozzá de kizáróan csak egyesével! Hiába,hogy nincs magnál nem lenne jó ha hatan letámadnék őt így is. Ki az aki bemegy? - kérdezte a doki és Harry ment be először
Jöjjön mutatom,hogy merre van a terem!

*Harry szemszöge*

Elindultam a doktor felé és egyáltalán nem akartam így látni Barbi-t,hogy nincs magánál, gépekre van kötve! Félve mentem be a kórterembe hozzá. De nagyon féltettem és amint Nani telefonált,hogy mi történt vele nem voltam magamnál csak jöttem 200-al az úton hozzá az sem számított,hogy meg büntetnek mert be kellett jönnöm! Dr. Colton bevezetett hozzá és láttam ahogy ott fekszik eszméletlenül. Leültem mellé a székre megfogtam a kezét és csak sírni tudtam,hogy ez vele történt meg. Tudom fura,hogy ha egy fiú sír de ilyenkor nem számított...sírtam is mert láttam,hogy tele van kötve gépekkel szinte mindenhonnan csak cső lógott belőle.

Rá borultam az oldalára és imádkoztam magamban,hogy térjen minél hamarabb észhez. Tudtam,hogy volt már neki több műtéte a kezével és hiába,hogy most nem műtötték ez még rosszabb mert lélegeztető gépen van! Fel nem tudtam fogni,hogy ez Barbi-val történik meg! Azt is tudtam,hogy ha valaki lélegeztetőn van annak nem sok esélye,hogy túlélje vagy több nap/hét kell hozzá és akkor sem biztos,hogy felkel vagy,hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Nem tudtam másra gondolni csak arra,hogy felkeljen de tudtam,hogy nem rövid idő az. Ahogy Nani elmondta ezt a balesetet éreztem és tudtam,hogy magát okolja ez miatt! De nem így van! Semmiről nem tehet hisz véletlen történt jól éreztük magukat és meg történt a baj. A kocsi hibája aki elütötte azt kéne börtönbe csukni...és őt kell hibáztatni nem Nani-t. Mondtam neki,hogy ne okoljon senkit se ez miatt gondoljon arra,hogy sokkal nagyobb szükség van arra,hogy mind Barbi-val legyünk lelkileg testileg és segítsünk neki a felépülésben minél hamarabb! Már késő volt hajnal fél 5 volt és nem akartunk benn zavarni ezért még Nani is benézett majd mind mentünk haza! Holnap úgyis az első dolgunk,hogy jövünk meg látogatni amint tudunk őt.