Magyarország...vagy mégse?!

28.rész

*Barbi szemszöge*
Részben igazat adtam apának mert mát közöm nincs Harry-hez. Semmire nem emlékszem ami történt köztünk vagy velünk. De 1 dolog amiért nem szeretnék elmenni az Austin! Szeretem őt olyan mintha az öcsém lenne, több mint unokatesó. Vele nőttem fel,imádom őt, minden fellépésére elkísértem, segítettem neki, nyugtattam a koncertek előtt most meg hagyjam itt? Amúgy is régen láttam és ez alatt az időszak alatt mikor itt voltam biztos jól töltöttük bár erre sem emlékszem. Mégis jobb ha haza megyünk Magyarországra. Ott vannak a barátaim, a kocsik, a versenyzés. Minden oda köt ez igaz de Angliába meg Austin. Nehéz döntés ez nekem, nem tudom mi lenne a jó. Már az összes ruháimat elhoztam az 1D házból szóval semmi nem köt oda,hogy maradjak! Harry-nek biztos rossz lesz az,hogy elmegyek mert ő még szeret engem. Szeretni is fog és látom rajta de én sajna semmit nem érzek iránta.
Jó ember is merő vagyok és a fiúkon is látni meg Nani-n,hogy én nem vagyok a "régi" Barbi. Ugyan úgy meg maradtam kedvesnek és viccesnek de Harry iránt az érzelmek nincsenek.
Apa már közölte Nani-nak is,hogy megyünk vissza. Láttam rajta,hogy nem repes az örömtől hisz itt van neki James és az énekléssel már halad vele együtt közösen. Be is hívták egy tehetségkutatóra őt.

*Nani szemszöge*
Barbi már nem a régi! Míg Harry-vel volt akkor életvidám, őrült, vicces volt de most semmi. Hallottam,hogy apa mondta azt,hogy haza kéne menni! Na én ennek nem örültem mert itt van nekem James! Alig,hogy 2 hete ismerem őt már el akarnak innen vinni. Apának mondtam ezt örült neki,hogy van pasim de nem érdekelte,hogy itt kell hagynom őt. Jól el vagyunk szeretjük egymást most meg apa vissza akar vinni! Nem jó ez így! Nem akarok vissza menni, jó itt nekem Jas mellett. Barbi miatt lenne jó ha újra Magyarországon lennénk és nagy az esélye,hogy indulunk is minél előbb.

*Barbi szemszöge*
Apa már meg is vette a jegyeket Magyarországra ami azt jelenti,hogy ma este utazunk!
Én örültem,hogy újra láthatom a házunkat,a kutyákat de Austin-tól nem tudtam elbúcsúzni az fájt. Nem baj írtunk levelet nekik,hogy ne keressenek és minde okot amiért elmegyünk. Nani morcosan húzta le a bőröndjét a lépcsőn és dobta be a taxiba. Apa és anya örült annak,hogy végre haza megyünk.
Még utoljára eljött Nani-hoz Jas akitől kapott ajándékot,hogy emlékezzen rá és nagy csókokat! Örültem,hogy végre ő is talált magának való pasit és ilyen jól meg is vannak. Az 1D-s fiúkhoz nem mentünk azonnal indult a taxi a reptérre. A gépen elfoglaltuk a helyünket és szálltunk is fel.
Én az ablak mellett ültem bedugtam a zenelejátszót a fülembe és kifele bámultam nézve a felhőket. Gondolkoztam mindenen de próbálta kikapcsolni az agyamat és üressé tenni hisz több hónap után haza megyek. Már jó fél órája repültünk amikor egyszer csak a telómon megszólalt a Little Things.

Meghallottam picit felültem mert hátra voltam dőlve az ülésben és hallgattam. Tudtam,hogy ők éneklik és tudtam,hogy Harry nagyon szomorú lesz amiért ott hagytuk őket elköszönés nélkül. Nem tudom milyen mert semmi emlékem se mégis rossz lesz neki ez. A zene hallatán ejtettem pár könny cseppet is de próbáltam nem sírni Nani miatt is aki mellettem aludt. Ha fel kel nem tudja mi bajom van. A szám végére le töröltem a könnyeimet és vissza feküdtem pihenni.
Nagyon rossz ez nekem,hogy semmi emlékem ami az elmúlt 1 évben történt. Tudtam,hogy Nani okolja magát amiért elmentünk bulizni. Ha nem mentünk volna el akkor nem lettem volna kómában és minden rendben lenne Harry-vel és velem is. Fáj ez nekem,hogy ő szeret én meg nem tudom viszonozni neki. Fáj,hogy ők mindent meg tesznek annak érdekében,hogy emlékezzek.

Míg ezen gondolkoztam észre se vettem,hogy megérkeztünk! Jó volt látni újra ezt az országot, látni a repterét, a lánchidat, a parlamentet és a házunkat. Nani is kicsit örült,hogy újra itthon van de vissza húzza a szíve Londonba. A házba érve mikor megláttam a kutyákat szó szerint nekem futottak, felborítottak annyira örültek nekem. Ugráltak körülöttem én meg nem győztem őket simogatni. Nani-t is lerohanták de engem jobban mivel én töltöttem velük több időt mindig is. 

Annyira fáradt voltam minden miatt,hogy a csomagomat fel vittem a szobámba ahova értem oda dobtam, lezuhanyoztam és mentem aludni.

*Másnap*

Apával mentünk a pályára kocsikázni. Azért kellett vele menni mivel lesz nekem versenyem és gyakorolnom kell. Logan is ott volt természetesen aki nagyon örült nekem. Ezt azért tudom mert elkezdett ölelgetni,szorongatni és puszilni is. 

Rá tisztán emlékszek minden pillanatra amit együtt töltöttünk. Bírtam őt nagyon is de sosem voltam belé szerelmes. Csak bátyónak tekintettem rá és jó havernak. 

Na látom örültök egymásnak de akkor jöhet a menet? - jött oda apa.

Igen persze gyerünk nyomassuk! - mondtam majd elmentem a ruháimért és ültem is kocsiba. 

Végre vissza tért a régi Barbi! - örült Logan és apa is.

Ugye tudod,hogy a verseny Németországban lesz? - apa mondta nekünk

Igen hallottam valamit és örülök. Mikor is megyünk? - kérdeztem

Holnap utazunk a délután 1-es vonattal! - apa adta át a jegyeket. És ne késsetek! 

A mai napot végig vezetéssel töltöttem, sokat beszélgettem Logan-nel a kocsiban is meg kinn is. 

Végre vezethettem legalább levezettem a sok feszültséget. Ezért szeretem mert itt kitölthetem a haragomat a gyorsasággal. A holnapra kezdtünk is készülődni Logan-nel. Összepakoltuk amit vinni kell délután fele haza vitt és otthon is készülődtem anya segítségével.