27.rész

27.rész

*Nani szemszöge*

Barbi álmosan és másnaposan jött le. Kapaszkodott a korlátba és lassan lépkedett lefele mikor be fordult a konyhába hozzánk. Már mindenki lenn volt, Harry is! A fiúk és én kivéve Harry-t és Zayn-t mélyen hallgattunk az esti dolgokról Ettük a reggelinket és néztük Barbi-t ne,hogy valamit el kezdjen mondani ha netán emlékszik valamire is. Zayn a fejét fogva nézte a bögréjét adtam is neki 1 gyógyszert mert iszonyatosan fájt a feje.
Héé Zayn mitől vagy ilyen rosszul? - kérdezte Harry őt. Na itt mindannyian meg rezzentünk mert ha kiderül,hogy ezek ketten csókolóztak, fogdosták egymást, cigiztek, piáltak, buliztak akkor mindannyiunknak vége!
Őőő semmit nem csinált csak rosszul aludt nagyon és a fejét is elaludta. Ugye? - helyeseltem neki
Igen igen. - mondta csöndbe Zayn bólogatva fejét.
Na nem megyünk ma valahova? - szólt közbe Louis
Hát valamit tényleg kéne csinálni! - Niall mondta
Igen de mit? - Liam nézett értetlenül
Óóó meg van! Menjünk el gokartozni! Na mit szóltok? - Louis ugrott fel.
Igen jó ötlet. - ordított Liam és Niall. Bár Barbi-n láttam,hogy ő sincs jól félig örült ennek mert nem ült kocsiba azóta amióta beteg és most újra ülhet. Az nem baj ha gokart de vezethet és hátha eszébe jutnak dolgok.
Felhívtam Austin,hogy mi a helyzet velük. Azt mondta,hogy elvannak Alex-al és ma megy koncertezni Mancester-be.

Ez jó mert legalább nem unatkozik otthon és Alex is vele van meg persze anyukája is. Az viszont nem jó,hogy Barbi nincs ott mert több fellépésre elkisérte őt Barbi de jobb ha velünk van az emlékezet kiesés miatt. Austin mondta,hogy ott fognak tölteni 3 napot is. Elköszöntem tőle és elkezdtem készülődni a gokartra.

Barbi is elkezdett öltözni de nem volt lelkes semennyire sem. Láttam rajta,hogy küszködve öltözködik, csak úgy tép magára a ruhát. Csapkodva dobta le a ruhát és úgy puffant le a kanapéra a nappaliba Niall mellé. Már mindenki kész volt kivéve Zayn-t! Bementem hozzá és feküdt az ágyon. Elég rémisztő volt az állapota.
Minden rendben? - oda mentem hozzá majd meg kérdeztem tőle
Óóó Nani nincs. Semmi sincs rendben. Nagyon szarul vagyok és és...sajnos nem tudok elmenni gokartozni! Nem baj? Ugye meg érted? - mondogatta a kezemet fogva.
Igen persze meg. Akkor maradj csak itthon és pihenj. Jobb ha ezt teszed mert akkor ott csak elhányod magad. - simogattam meg a vállát és mentem le a többiekhez.
Tudom milyen érzés ez Barbi-nak és mindannyiunknak rossz nagyon de el kell viselnünk,hogy neki se okozzunk semmi fájdalmat.
Zayn??? - Niall kérdezte
Nem jön mert tudod..fáj a feje és nem akarja,hogy rosszabbodjon ezért itthon marad pihenni. - mondtam neki.
Harry nem sejtett semmit,hogy ezek ketten mit műveltek éjszaka és nem is mondtuk el neki. Barbi nem emlékezett semmire és Zayn sem.
Két kocsival mentünk egyiket Liam vezette a másikat Harry. Liam-hez ült be Niall és én.
Harry-hez ment Louis és oda került még be Barbi is. Azért nem voltam nyugodt,hogy oda ült nélkülem de csak nem lesz baj. Az éjszakát elfelejtette az emlékezete meg még nem jött vissza.

*A gokart pályánál*

Barbi csöndbe szállt ki a kocsiból és ment is átöltözni. Majd mentünk a fiúkhoz a pályára. Ott ültek és játszottak a telón.

Észre vettem,hogy Harry végig Barbi-t nézi. Minden percben csak őt. Amikor Harry nem ült kocsiba akkor Barbi vezetett és Harry le nem vette róla a szemét! Mosolygott mikor beért a célba időre és odafutott volna hozzá,hogy megölelje de nem lehetett neki sajnos.
Egész jól csinálta az összes srác és a vége fele már fáradtunk ki a sok vezetésben. Barbi már ott ült a széken egyedül és láttam arra sétálni Harry-t aki szintén leült mellé.
El kezdtek beszélgetni nevetgélni aminek nagyon örültem.
Délután 4 fele már indultak haza..ugyan úgy ültünk mint amikor jöttünk.


*Harry szemszöge*

Ide fele örültem,hogy Barbi az én kocsimban ült mert láthattam, érezhettem magam mellett az illatát. Ahhoz képest,hogy semmire sem emlékszik elbeszélgetett velem a gokartoknál is. Haza érve kitettük Barbi-t én Nani-t a házukba mi meg haza mentünk.

*Barbi szemszöge*

Nagyon jó volt a mai nap. Élveztem a gokartozást mert bennem van alapból a versenyzés és rég kocsiztam itt volt az ideje. Haza érve ledobtam magam a fotelba én tv-t kezdtem el nézni. Anya pihent apa meg akkor jött haza.
Szia kicsim! - köszönt egy puszival
Szia apa. - válaszoltam neki
Tudod gondolkoztam rajtad és ezen az egészen,hogy vissza kéne menni Magyarországra! - mondta apa. Nagy szemekkel néztem rá és meg szólalni nem tudtam.
De de de apa! Mi? Hiszen itt van nekem Austin és Alex! Imádom őket ezer éve nem láttam te meg vissza akarsz vitetni oda? - csak dadogtam.
Igen mert ez az egész dolog Harry meg te! Áhh semmi jó nem lett belőle. - emelte fel a hangját.
De nem tehetek róla,hogy volt a baleset és nem emlékszem semmire! Érted?! Austin mit szól ha haza jön és nem fog itthon találni? - idegeskedtem én is.
Semmit! Írunk neki levelet,hogy elmentünk. - nyugodtan válaszolt.
Figyelj ez a Harry-s ügy már nem lesz a régi. Azért engedtelek akkor ide mert hiányzott neked Harry és én nem akartam látni a szenvedésed! Itt lakik Austin ami jó mert ide tudtál költözni. De már a baleset után mi értelme itt lenni? Csak szenvedsz amiért nem tudsz emlékezni a történetekre. Ismét nem akarom,hogy neked legyen ebből bajod. Szépen haza megyünk és újra kezdesz mindent. Ott van Logan akinek már hiányzol ott vannak a kutyáid! - apa szavai hallatán akartam is menni meg nem.
Bár mikor mondta,hogy Logan ott van akkor majdnem elájultam. Rá emlékszek még,kicsi korunk óra ismerjük egymást,együtt nőttünk fel.
Apa elment lefeküdni mert már jött az este. Én csak álltam ott bambán, elgondolkoztam azon talán mégis jobb lenne vissza menni magyarba!