*Barbi szemszöge*
Colton megragadott majd leterített az ágyra...
A nyakamat kezdte el durván szívni majd áttért az állam menti vonalakra. Csak vergődtem alatta de erősebb volt nálam nem volt esélyem.
Colton ne...neee! - szóltam rá,hogy hagyja már abba
Hm... - csak jólesően morgott fölöttem
Colton!! - ordítottam már úgy,hogy a szobám beremegett
Tudom,hogy nem tudsz nekem ellen állni...akarsz engem és én is téged! Biztos egy jó ideje nem voltál pasival szóval itt az ideje,hogy kitombold magad rajtam. - undorító szavaitól azt hittem hányni fogok.
Engedj el! - próbáltam magamat kihúzni a szorítása alól nehézkesen
Majd több perc küszködés során végre ki tudtam mászni alóla, felpattantam és az ajtóhoz rohantam.
Barbi annyira sajnálom...azt hittem de is akarod. - most meg bocsánatot akart kérni
Nem nem nem! Colton nekem van barátom csak nem itt él...és nem láthatom. De te tényleg aranyos fiú vagy de nem tudok ÚGY gondolni rád érted. - szorosan állt előttem
Óóó hát sajnálom nagyon Barbi. Bocsáss meg. - hajtotta le szomorúan a fejét
Nem baj csak kérlek menj el most! - utasítottam őt az ajtóra mutatva
Majd búsan kisétált, felvette a cuccait és ment az autójához! Ki sem nézve rögtön csuktam be az ajtót míg hallottam be nem indítja a motort és végre lemegy!
Az ajtón belülről csúsztam le a földre a lábamat felhúzva. Gondolkodtam ezen az egészen ami pár perce történt. Egyszerűen nem hittem el ami velem történt most...hát Colton csak úgy le akart "támadni" és lefektetni,nem hittem el.
Nagyokat sóhajtozva fejemet a tenyerembe temetve ültem csendesen több percig. Nem tudtam mit csinálni abban a percben! Jó helyes srác Colton jó barát de nem vagyok szerelmes belé! Ezt valószínűleg nem tudhatta talán mert mindig mosolygok rá. De azért mert én ilyen vagyok, ha valakit ismerek és bírok azzal kedves vagyok! Azt hiszem mindent félre értett amit tettem, máskor ha valakit ismerek és az legyen fiú tuti most már nem leszek olyan kedves és nem engedem magamhoz olyan közel mint őt!
Megráztam a fejem és jónak tartottam ha most azonnal lefekszem! Mentem is lezuhanyozni, felvettem egy tiszta friss pizsit majd ugrottam is az meleg ágyamban.
*Másnap*
A suliba nem akartam nagyon bemenni Colton miatt! Nem volt kedvem látni a fejét ezek után de muszáj volt bemennem. Nagy nehezen elértem a sulihoz és izgatottam léptem be a kapun.
Beültem az első órára mikor észrevettem Colton-t a helyén ülve, pont mellettem. Köszöntem neki de semmi több. Csöndesen ült az egész órán, meg se mukkant. Gondolom nem mert nehogy még jobban felidegesítsen engem netán elkezdjek kiabálni vele a suli közepén.
Majd így teltek el a napok! Nem szóltunk egymáshoz csak ha szükséges volt az is művészeti óra és a tánc közben vagy még ott mert mert csak a mozgás ment beszéd nem!
Magyarországon már 3 hete voltam néha el is felejtettem Harry-t annyira bele merültem a suliba.
Ami Colton-t illeti egyszerűen rá se akartam nézni a suliidő alatt. Már megláttam a fejét eltudtam volna hányni magam. Igaz nem csókolt meg csak a nyakamat nyalta de elért olyan undort maga felé,hogy az már nagy!
Mikor alatta feküdtem kiterülve, lefogva a tudat,hogy ott van nekem több kilométer kergetett! Azért is mert emlékszem tisztán a szavaira,hogy szeret, vigyázzak magamra és nagyon vár engem. Ahogy Colton viselkedett az nem volt szép tőle de nem tudtam mit tenni inkább őt ordítom le mint,hogy ott hagyjam a több hónapos kapcsolatomat Harry-vel. Nagyon kötődünk egymáshoz Harry-vel, nem hagyhattam magam lefektetni Colton-nal! Biztos rosszul érzi magát emiatt Colton de őszintén megmondom nem érdekel! Rosszul kért amiért ezt akarta tenni velem azt biztos,hogy jó ideig nem szólók hozzá de lehet örökké. Nem érdekel engem meg fiú főleg nem ő! Nem mondhatom,hogy utálom őt ezért de tartom a kellő távolságot.
Az bennem volt,hogy megint egy pasi aki meg akar szerezni de ő nem volt durva! Csak csókolni akart és nagy szerencsémre le tudtam magamról rángatni, megbeszélni vele a dolgokat. Nem lehet köztünk semmi több ok miatt ez egyik fő ok: az Harry! Teltek a napok egyre gyorsabban.
"Szia Barbi annyira hiányzol,hogy nem bírok még 1 napot ki nélküled!"- írt Harry 1 sms-t
"Jaj Harry pedig muszáj! És ha jó hírt tudok mondani sikerem van a suliba arra,hogy meg legyen a szakmám!" - írtam hátha jobb kedve lesz
"Ez nagyon jó hír és amúgy a fiúkkal most fejeztük be a turnét szóval unalom van. Nem járok el nagyon max néha a fiúkkal azért,hogy jó kedvre derítsenek engem miattad." xx. - jaj majdnem elsírtam magam a szavain, annyira hiányzik nekem is de be kell fejeznem a sulit és az még 7 hónap!
Ez idő alatt nem lehetek itt Harry nélkül el kell mennem hozzá,hogy mindkettőnknek jó legyen.
"El tudok majd menni 2 nap múlva hozzád de csak a hétvégére rendben Haz!" - remélem örül majd
"Igen gyere csak gyere! Mindegy mennyi nap egy éjszakát lássalak és veled legyek kérlek!" - kérlelt, és érezni lehetett az üzenetében az örömöt,hogy megint láthat.
A suliban egyre jobban teltek a napok, az órák! Azon gondolkoztam,hogy nem kéne mégsem ebbe a suliba járnom hanem valami angol iskolába íratnám át magam,hogy Harry-hez közel legyek!
Elmentem az igazgatónőhöz és beszéltem vele! Mondtam,hogy ott is éltem kinn jól beszélek még 2 nyelvet és nem-e lehetne megoldani ezt a 7 hónapot,hogy ott járjak! Mondta van 1 iskola ami ettől sokkal jobb és épp mehetnék! Szólt az ottani igazgatónak aki igent mondott!
El sem hiszem,hogy ilyen könnyen ment. Tulajdonképen ez amolyan testvér suli szóval mindegy hova járok ugyan azt a képzést kapom csak a nyelv más ami engem nem zavar. Harry oda lesz ha megtudja csak pár percnyire fogok járni suliba a délutánt meg vele tölthetem!
*2 nap múlva*
Eljött a hétvége mikor is utazok vissza Harry-hez! Természetesen vittem az összes cuccomat.
Harry még nem tud semmit,hogy ott maradok csak azt hiszi 2 napot leszek de nem. Meglepetésnek szánom neki és remélem meg is lepődik majd.
Angliába érve megcsapott a jó londoni szellő! Jó volt újra vissza térni, igaz bár,hogy kicsit esős időnek érkezett attól még friss levegő volt. Fogtam egy taxit majd irány volt a ház! Harry már biztos vár hisz mondta is,hogy nagyon akar már látni és megölelgetni.
A házhoz érve elővettem a kulcsom majd benyitottam!
Helló Harry! - köszöntem hangosan
Áhh Barbi itt vaaan! - futott le a lépcsőn de vagy hármasával szedve a lábait
Helló! - ugrott nekem ölelve
Barbi óóó de hiányoztál nekem! - agyon ölelt, agyon csókolt úgy,hogy alig kaptam levegőt
Azért szeretnék még élni. - viccelődtem
Jól van na csak szeretlek. - segített felvinni a bőröndjeimet a szobába és minden kipakolni belőle.
Kedvesen adogatta a szennyesbe valót a fürdőbe a tisztákat meg a szekrénybe nekem. Nem bírtam megállni,hogy ne nevessek mert minden ruhánál ránéztem és ő meg rám mosolygott minden egyes fordulatnál!
Annyira édes volt, a gödröcskéi megjelentek az arcán aminek nem tudok ellenállni.
Mondanák valamit Haz! - álltam a két lába közé míg ő az ágyon ült
Rendben nekem bármit mondhatsz édes. - kezemet fogta
Ez jó hír lesz számodra! Az van,hogy itt Londonban van egy suli ami a testvér sulijának nevezhető a pesti sulinak ahova jártam. Na és az a lényeg,hogy átírattam magam ebbe így majd jövő héttől ide fogok járni Londonba! Remélem örülsz mert akkor veled lehetek a nap második felében mindig! - mondtam neki nagy örömmel, lelkesedéssel.
Látom örülsz. - nevettem a vállába szorítva
De még mennyire. És mondtad,hogy jól haladsz a sulival ez igaz? - kérdezte édes pofival
Igen amint mondtam kezdek fejlődni és ha így haladok akkor művészi-táncos szakmám is meg lehet 7 hónap alatt. Ez a suli csak 1 éves, sok gyakorlattal. Általában 1 nap csak 1 max 2 óra elmélet van a többiben próbák, táncok, edzések! Kemény nem mondom,hogy nem de megéri mert imádom.
- mondtam Harry-nek nagy örömmel
Jaj de jó lesz Barbi ha megszerzed ezt! Drukkolok neked és sok sikert. - csókolta meg édesen
Figyelj hallottam,hogy még itt van Nani és John. Jól hallom? - néztem rá kérdően
Igen van nekik itt kis lakásuk és ott vannak! De asszem holnap mennek vissza szóval ha valamit akarsz most menj! - Harry magyarázta
Ó akkor elmegyek ma...vagyis most mert beszélnék vele és rég láttam megnézem mi van vele! - öltöztem is
Jól van mert mikor nem voltál itthon itt járt és minden rendben vele. - Harry nyugtatott meg
Az remek de én is megnézném. - kacsintottam majd Harry is úgy döntött jön velem. Beugrottam a kocsiba, Harry-ével mentünk had vezesse ő a sajátját!
Nani-hoz érve nagy boldogsággal nyitott ajtót ő és John is!
Jól vagy? - kérdeztem Nani-tól közbe leültünk Harry-vel a kanapéra
Igen köszönöm a kérésed jól vagyok! Még nem nőtt meg annyira,hogy lehessen látni de érezni már néha lehet ahogy mozog. - simogatva a hasát mondta
Hallom vissza mentek holnap? - kérdeztem igaz-e
Igen de ne aggódj én miatta a babát itt szülöm meg Londonban! Csak mert itt éltük le a fél életünket! Szóval olyan 8. hónap második felénél már ide utazunk és várjuk a születést. Az előtt már kibérelünk egy szobát a kórházban ahol várni fognak ha megindul a szülés. - izgatottan válaszolt, lehetett látni rajta,hogy várja már a babák érkezését.
Én várom már Nani! - nevettem rájuk
Tudom tudom mert nagynéni leszel és kétszeresen is! - jött oda megölelni engem
De lesznek nagybácsik is! - Harry szólt közbe
Louis, Liam, Niall, Zayn, John, Edward, Austin és én! - sorolta fel a neveket Harry
Igen húúhaa 8 nagy bácsija lesz a két picúrnak! - röhögött Nani ezen a sok fiún
Látod Nani már most el vannak kényeztetve mi lesz ha megérkeznek?! - Harry nevetgélt a helyén
Hát félek előre már mennyi cuccot kapok, amit nem tudunk hova tenni. Majd a 8 fiú egyszerre megtámad minket,hogy jönnének látogatni de jó lesz. - nagyokat nevettünk Nani-val Harry-n.
*7 hónap elteltével*
*Barbi szemszöge*
A 7 hónap nem ment el gyorsan olyan épp tűrhető volt! A suliban a szokásos dolgok de a jó dolog,hogy meg vannak a vizsgáim! A művész és táncos szakon végeztem mindkettő meg lett jó eredménnyel!
Most már én is taníthatok fiatalokat táncra és színházi szereplésre.
Ma mentem gyalog haza fele az órák után mikor megcsörrent a telefonom!
Halló? - ismeretlen szám volt de mindig felveszem bárki is az
Helló Barbi John vagyok! - szólt bele John, amin meglepődtem hiszen miért hívna ő? De aztán leesett miért?
Csak azt szeretném mondani,hogy megindul a szülés Nani-nál már benn van a műtőbe de jó lenne ha ide jönnétek! És hívott,hogy menj be hozzá mielőtt elindul valójában. Be tudnál jönni most? - ideges hangja volt
Persze megyek megyek...sietek, összeszedem magam és azonnal ott leszek! - siettem is haza, becsaptam az ajtót amire szegény Harry felriadt a pihenésből!
Mi az, mi folyik itt? Barbi miért csapkodsz? - álmosan jött felém
Sietnem kell a kórházba mert Nani benn van és nemsokára szül! - kiabáltam a szobából
Jaj akkor várjál meg megyek... - kapta fel a pulcsiját, kulcsát majd száguldottunk is a kórházba.
Jó napot Barbara Steven vagyok és a húgom most szül kérdezném melyik szobában van? - kérdeztem sietősen a recepcióst.
A folyosó végén lévő mozgó ajtónál be kell menni és ott a szintén hosszú folyosón balra van egy ajtó! Ott van. - mondta majd egy köszönet kéréssel Harry-vel sietősen kerestük is azt az ajtót!
Több szem többet lát majd meg is találtuk. Nem volt nehéz hiszen John és Ed kinn izgultak a folyosón ide oda járkálva.
Na mi van hol van? - kérdezősködtem
Benn ebbe a terembe de téged kért meg,hogy menjél be hozzá...kopogj és bemehetsz. - mutatta John
A doktor adott a lábamra, kezemre védőt,hogy ne legyen fertőzés benn. Nani már félkábulatban volt mikor meg látott engem.
Szia... - motyogta
Shh ne beszélj most! - fogtam a kezét amibe már bele volt szúrva az érzéstelenítő és láttam készülődnek áttolni a másik helységbe ahol már szülni is fog.
Vigyázz John-ra jó. - mosolyogni próbált
Oké fogok! - nevettem majd ki is tolták előttem onnantól nem láttam már!
Kimentem a fiúkhoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése